Погладь вдруг женщина белой рукой

Ha egy nő rátenné fehér kezét

По изборожденному лбу меня,

Ránccal rajzolt vén homlokomra,

И все б увидали, как лоб этот мой

Milyen más lenne: ifjú, tiszta, szép.

Стал юным и чистым, умным-преумным,

Hajamnak jégvert, letört kaszálója

А редких волос градом битый покос

Sűrű és illatos fűtenger volna,

В тонких пальцах ее пахучей копной.

Ha öt vékony ujj lengene közé.

Пройтись бы однажды, хоть раз в жизни

По городу с настоящей дамою,

Ha sétálhatnék egy hölgy oldalán,

Откинув голову скрипкой капризной,

Kényes hegedűkhöz hasonlón

И те, что из сна, слова горячечные

Leesett fejem hátra tartanám.

Говорить ей, чуть-чуть переинача,

Szólnék a nőhöz: szép forró beszédek,

Но непременно те самые.

Amilyeneket álmomban beszélek.

Ах, заглянуть прямо в глаза ее

Langalnának megaludt ajkamon.

И сияющей люстрой в бальном зале

Зазвенеть хрусталиками-глазами.

Aj, hogyha látnám, látnám szemtől-szembe,

1909

Mint a csillár a bálban, ugy fölzengne

Szegény le nem zárt két halott-szemem.

1909