Есть у Добра человечьего

Mindig volt titkos, valamis

Глушь, тайная, своя Назарея,

Názárethje az emberi Jónak,

Родник, что снова и снова

Honnan elindult könnyesen,

Слезами прибывая, жалеет

Dagadón, szánva bús milliókat

Гонимых, и неймет тина

És soha nem ölt meg iszap

Светлые, полноводные реки.

Bátor, nagy vizű s tiszta folyókat.

О, реки, сердца, храбрее

Будьте, и ты, недоверчивое

Folyók, szívek, ne féljetek

Моё, перебори робость

S bénult szívem se, te, ki eddig

И глуби святые реки его.

Nem merted elég könnyesen

За одну лишь за вечную

Mélyítni szent folyóknak a medrit.

Неизбывную тоску о Добре их

Az emberek a siratást

Стоют люди слёз и скорби.

A Jó álmáért is megérdemlik.

Прибывайте же, святые реки,

Сердца, что Добру притины,

Dagadjatok meg, szent folyók,

Осанна вам, во вчерашней вере

Szivek, kik még hajléki a Jónak,

Завтра ждущим могилам,

Sirjátok ki könnyeitek,

Вам, рекам, обгоняющим время.

Hoszánna ma a bízó síróknak,

1916

Hozsánna, bizó Tegnapunk

S hozsánna neked szent árú Holnap.

1916