Na začiatku bolo ticho.

Kezdetben volt a csend.

Ticho bolo, nie hluchota:

Csend volt, nem süketség:

častice, hviezdy vznikali,

részecskék, csillagok keletkeztek,

a na cestu smerom k hlbine hmoty,

s indultak útjukra az anyag mélysége,

k objemnosti prázdnoty hnuli sa.

az űr tágassága fele.

Ticho bolo: ticho kozmu.

Csend volt: a kozmosz csendje.

Ezerfelé hömpölygött a csend, a Föld felé is.

Ticho tisíc smermi unášalo sa, aj smerom k Zemi.

Csend volt, nem süketség:

Ticho bolo, nie hluchota:

tengerek, folyók bömböltek,

more, rieky hulákali,

kontinensek robbantak létre,

kontinenty výbuchom ožili,

hegyek születtek, haltak.

hory zrodili sa, umreli.

Csend volt: a bolygó csendje.

Ticho bolo: ticho planéty.

Megsokszorozta magát a csend, életté vált.

Csend volt, nem süketség:

Ticho sa zmnohonásobnilo, v život sa zmenilo.

ősgyíkok trappoltak,

Ticho bolo, nie hluchota:

madarak rikoltoztak,

prajaštery trapovali,

ragadozók lihegetek, prédáik hördültek végsőt.

vtáci jačali,

Csend volt: a vadon csendje.

dravce dychčali, koristi z ostatného chrčali.

Rácsodálkozott a csend önmagára.

Ticho bolo: ticho divočiny.

Csend volt, nem süketség:

lábak dobogták a táncot,

Ticho žaslo nad sebou.

ének szólt szerelemről, idézett hősi csatákat,

Ticho bolo, nie hluchota:

mese kanyargott szívtől szívig, a titkok útján.

nohy tanec dupali,

Csend volt: az ember csendje.

pieseň o láske znela, hrdinské bitky pripomínala,

Birtokká vált a csend, vagyontárggyá.

od srdca k srdcu rozprávka vinula sa, po ceste mystérie.

Egy este valaki kezébe vette,

Ticho bolo: ticho človeka.

megtörte és tanítványainak adta,

s mi e megtört csendet adjuk tovább máig,

Ticho sa majetkom stalo, predmetom imania.

egyre fokozódó lármával,

Jedného večera niekto ho do ruky vzal,

az ő emlékezetére.

zlomil a svojim učeníkom daroval,

a to prerušené ticho dodnes ďalej podávame,

so stále väčším hlukom,

na jeho pamiatku.