Tak už zmizla trpká, letná zeleň.

Elolvadt már a fanyar, nyári zöld.

Zem má farby jablka a mrazu.

Almavörös és fagykék a vidék.

Krajinou sa nesie drozdia pieseň,

Kikkel vándorrigó dala pörölt,

Suché prúty znejú raz tam, raz tu,

Csikorognak a száraz venyigék

Vŕšky vinohradov visia z neba.

S a szőllődombok hegyes csöcse lóg.

Bez pozvania prichádza sem jeseň.

Igen, igen, ez már, ez már az ősz!

Ako dieťa na zimu som čakal.

Be rég vala, hogy így vártam telet.

Teraz sa ma zmocňuje len tieseň,

Mint ereszről, ha hordókba esőz,

Každá zrelá bobuľa má zápal,

Avas dongáim közt emlékezet

V každej kvapke muštu vidím teba.

Pittyegő cseppje forr és bugyborog.

Poď dnu, zima, keď si už sem prišla!

Jöjj, gyermek telem! Mázos kandalló!

Zas som plný mrazivého vzduchu!

Sóvár lehemtől olvadt ablakok!

Vatra v kozube by sa mi zišla.

Orrom hozzátok ér - kint hull a hó,

Zimné obrázky mám skryté v duchu,

Piros kofák, deres mészárosok

Opäť vo mne breše ryšavý pes.

Mennek előttem újra s rőt kutyák.

Mrholí krv stáda sťatých teliat,

S mint vágott borjak vére, úgy csöpög

V krátkych nožoch krátke dni sa blyštia.

A nappal kurta késein a fény,

Všetkého je na mňa príliš veľa,

Bőralmák zöldségszaga dübörög

Štedrá večera je stále bližšia,

Az este álmos, havas szekerén,

Detské sny mi z duše neodnes dnes.

Mit vonnak tömzsi, sötét paripák.

Bezdôvodne mňauká naša mačka,

Egy macska nyávog - ki tudja, miért?

Možnože nás chce len trocha strašiť.

Mint sötét lélek, havas udvaron.

Sneží z neviditeľného mráčka,

A konyhánkból szűrődő fényekért

Na prahu nás neúnavne stráži

Kinyúlna már a bajszos borzalom,

Nebojácna vetvičková metla.

De küszöbünkön gallyseprő vigyáz.

V hrkotavých plechoch starej strechy

És fenn a tetők zörgő pléhein

Počuť ako kráča snežný anjel.

Már harangzúgás s angyal lépeget

Pod stromčekom odpúšťame hriechy,

És lenn a fenyőn gyertyák égnek ím,

Každý v sebe seba náhle našiel.

Tornyos kalácsok - mézes énekek

V každej duši zažali sa svetlá... [1]

Gőzölnek, mint a kazlakon a hó...