Švárna Hanka, čo deň svätí,

Szőke Panni henyélve ül,

preds’ páv, dobre neuletí;

Mégis cifra, majd elrepül;

otcov záhon, býčky, riady

Apja földje és tinója

všetko pošlo na parády.

Mind fölment már viganóra.

Ale otec nedbá, bo veď

De az apja mégse' bánja,

na dcére má slečnu; hovieť

Mert kisasszony a leánya,

i sám môž’ si. poddaný: nu,

Ő maga is boldog jobbágy,

nemusí ísť na panštinu.

Elengedik a robotját.

Orbou-kosbou pariť štice

Sem szántani, sem aratni,

netreba mu: do merice,

Csak a vékát kell tartani:

len ju držať, dá pán zplna,

Az uraság színig adja,

kasnár neshodí ni zrna.

A kasznár meg el se csapja.

Do Pešti až Hanka dôjde,

Szőke Panni felmegy Pestre,

ešte i tam na poschodie,

Még ott is az emeletre,

a jej otec? — dbá ten! Povie:

És az apja - dehogy bánja!

dcéra jeho vo výchove.

Nevelőben a leánya.

V ústave tom nežial, ani...

Nevelőben jó dolog van:

Moc tam slečien býva; páni

Sok kisasszony lakik ottan,

mladi, husári až krása

Szép úrfiak, szép huszárok

chodia ku nim zabávať sa.

Járnak mulatni hozzájok.

Čo ti, švárna Hanka, povedz?

Mi lelt téged szőke Panni?

Mladej umrieť včasná to vec;

Fiatal vagy még meghalni;

v tvári malas’ pár ružičiek:

Képeden volt egy pár rózsa:

kde sú ti tak skoro s líček?

Hova lett ily hamar róla?

Čo ti, Hanka, moje dieťa?

Mi lelt téged Panna lyányom?

Zvädla si mi, šumné kvieťa;

Elfonnyadtál, szép virágom,

poď so mnou do polí rodných,

Jer, kiviszlek a mezőre,

okraj ti tam duša od nich.

Éledjen a lelked tőle.

Dcéra čupí bez odvety;

Panni nem szól, görnyedve űl,

sám strap, dobre neuletí;

Olyan rongyos, majd elrepűl;

ber ju, otec, nes do póla

Vidd ki apja, vidd mezőre,

kvetistého — u kostola.

Szép, virágos temetőbe.