Pre koľko životov sme sa naháňali:

Mennyi életen át kergetőztünk:

žriebätá na lúčinách zaliatych slnkom,

kiscsikók napfényes réteken,

orly v mäkkej posteli tuhnúceho neba,

sasok a kihűlő ég puha ágyán,

zlaté rybky mrviace sa v sklených nádržiach,

aranyhalak széthulló üvegmedencében,

tátoše na brehoch kučeravého sna,

táltosok a fodros álom partjain,

tvoje vlasy boli mojím podhlavníkom,

hajad volt párnám,

tvoje srdce bolo mojím vankúšom,

szíved volt vánkosom,

všetky telá v stehu,

minden testet öltésben,

pozoroval som nás v prechodnom bytí

a köztes lét hömpölygő áramában

vanúceho prúdu, ohnutý nad studňou,

figyeltem magunkat, kút fölé hajló,

medzi vetvami skrytý, zízajúc na nebesá,

ágak közt bújó, egeket bámuló,

pomaly vyčesávajúc strapatú mladosť,

a kócos ifjúságot lassan kifésülő,

vo veľkých hnedých očiach každý

nagy, barna szempárban visszatükröződő

odrazený záchvev plachej detskej tváre,

félénk gyermekarcunk minden rezdülését,

hádzajúc kamene do vody života,

ahogy az élet vizébe kavicsot dobálunk,

príchodom na vrchol dní čnejúcich do hôr

ahogy a hegyekké tornyosuló napok

pomaly sa navzájom spoznáme.

csúcsára érve lassan megtanuljuk egymást.

Tvoje srdce bolo mojím podhlavníkom,

Szíved volt párnám,

tvoje vlasy boli mojím vankúšikom,

hajad volt vánkosom,

mojou čelenkou boli tvoje chladné dlane,

fejpántom két hűvös tenyered,

mojím trvalým bydliskom

lakhelyem, örök lakhelyem

bol tvoj zvonivý úsmev.

csilingelő nevetésed.