jak bláznivý hríb pod javorom

Karóval jöttél, nem virággal,

(takto o teba dbajú sborom),

feleseltél a másvilággal,

si v Siedmich túrňach pod zátvorom

aranyat igértél nagy zsákkal

a never, že raz utečieš.

anyádnak és most itt csücsülsz,

Nač’ mliečne zuby v kameň vťal si?

nač’ ponáhľal, keď zaostal si?

mint fák tövén a bolondgomba

Prečo nie v noci snívaval si?

(igy van rád, akinek van, gondja),

Čos’ vlastne chcel? Máš odpoveď?

be vagy zárva a Hét Toronyba

Sám seba vždy si odkryl márne,

és már sohasem menekülsz.

rýpal si sa vždy v svojej rane,

chýrny si, ak si to mal v pláne.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

No, blázon, dokiaľ trvá svet?

Mért siettél, ha elmaradtál?

Miloval si? Kto sa ti dával?

Miért nem éjszaka álmodtál?

Ukrýval si sa? Kto ťa štvával?

Végre mi kellett volna, mondd?

Ak vieš, zdolaj, čos’ nezdolával,

chlieb nemáš, nemáš ani nôž.

Magadat mindig kitakartad,

V Sedmoro túrní zavretý si,

sebedet mindig elvakartad,

buď rád, ak na ohrev ti zvýši,

híres vagy, hogyha ezt akartad.

buď rád, tu mäkký vankúš kýsi,

S hány hét a világ? Te bolond.

pekne naň hlavu svoju slož.

Szerettél? Magához ki fűzött?

Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?

Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,

se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,

örülj, ha jut tüzelőfára,

örülj, itt van egy puha párna,

hajtsd le szépen a fejedet.

1937