Celou cestou domov sa mi

Egész uton - hazafelé -

plány hlavou ženú,

Azon gondolkodám:

jak oslovím matku svoju

Miként fogom szólítani

dávno nevidenú.

Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is

Čo jej poviem na začiatok,

Kedvest, szépet neki?

čo len milé, šumné,

Midőn, mely bölcsőm ringatá,

keď ona, čo hojdala ma,

A kart terjeszti ki.

náruč vystrie ku mne.

S jutott eszembe számtalan

Szebbnél-szebb gondolat,

A myšlienok najkrajších mi

Mig állni látszék az idő,

mnoho v hlave leží,

Bár a szekér szaladt.

kým čas, ako sa zdá, zastal,

S a kis szobába toppanék...

hoci vozík beží.

Röpűlt felém anyám...

S én csüggtem ajkán... szótlanúl...

A tak vhupnem v malú chyžku...

Mint a gyümölcs a fán.

Letí mať... Sa skloním ...

1844

Na perách jej visím... nemo...

jak plod na jabloni.