Tíš, – vstala ťarbavo a hľa,

A mellékudvarból a fény

začína kefa rajbanie;

hálóját lassan emeli,

nad ňou kus steny premýšľa,

mint gödör a víz fenekén,

či spadnúť dole a či nie.

konyhánk már homállyal teli.

Noc v olejnatých handrách kráča

a vzdychnúc, síde s oblohy,

Csönd, - lomhán szinte lábrakap

kraj mesta dá si pod nohy.

s mászik a súroló kefe;

Potom sa cez námestie stáča

fölötte egy kis faldarab

s lampášom, čo má od mesiaca.

azon tünődik, hulljon-e.

Stoja jak ruiny

fabriky a ich komíny,

S olajos rongyokban az égen

no kým noc vonku vzdychá,

megáll, sóhajt az éj;

v nich hustne ešte masívnejšia tma,

leül a város szélinél.

podstavec ticha.

Megindul ingón át a téren;

A cez obloky tkáčovní

egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.

v snopoch svetla steká

luna mäkká,

Mint az omladék, úgy állnak

jej jagavý lúč strieborný

a gyárak,

jak vlákno prúdi cez brdá

de még

a pokým stojí robota,

készül bennük a tömörebb sötét,

do rána tkajú stroje hundravé

a csönd talapzata.

tkáčkam ich sníčky splývavé.

A obďaleč zas k stínu stín,

S a szövőgyárak ablakán

jak klenbovitý cintorín:

kötegbe száll

skrutkáreň, železiareň, cementáreň.

a holdsugár,

Tajnosť chmúrneho zmŕtvychvstana

a hold lágy fénye a fonál

závody tieto strážia v sne.

a bordás szövőszékeken

Kás‘ mačka kutre na ohrade

s reggelig, míg a munka áll,

a nočný vartáš z povery

a gépek mogorván szövik

hneď v svetlonosa uverí, -

szövőnők omló álmait.

dynamá ako chrobáci

chladno sa lesknú v rade.

S odébb, mint boltos temető,

Zapískal rušeň.

vasgyár, cementgyár, csavargyár.

V hustnúcom šere vlaha pláva,

Visszhangzó családi kripták.

Spadnuté lístie ohmatáva

A komor föltámadás titkát

a prach na ceste

őrzik ezek az üzemek.

obťažkáva.

Tu strážnik kročí na chodník,

Egy macska kotor a palánkon

Tu hundrajúci robotník.

s a babonás éjjeli őr

A, roznášajúc letáky,

lidércet lát, gyors fényjelet, -

prebehne tu-tam

a bogárhátú dinamók

súdruh nejaký.

hűvösen fénylenek.

Pred seba ňuchá ako pes

a ako mačka vetrí dozadu,

Vonatfütty.

vyhýbajúc sa lampám,

čo na ceste si staly do radu.

Nedvesség motoz a homályban,

Kazí sa svetlo v ústach krčmy,

a földre ledőlt fa lombjában

mláku dávi jej okien pár;

s megnehezíti

lampa dnu bliká mdlými lúčmi,

az út porát.

pod ňou nádenník samotár.

Drieme si krčmár, nemá práce,

Az úton rendőr, motyogó munkás.

chrup cerí k stene, chrápal by,

Röpcédulákkal egy-egy elvtárs

žiaľ skypel mu hor’ schodmi, plače.

iramlik át.

Revolúciu velebí.

Kutyaként szimatol előre

Pleskotajúce vody stuhly

és mint a macska, fülel hátra;

jak vychladnutý kov.

kerülő útja minden lámpa.

Vietor jak bludné psisko chodí,

jazyk mu visí, strebe vody

Romlott fényt hány a korcsma szája,

z barín i jarčekov.

tócsát okádik ablaka;

Slamníky ako plte nemo

benn fuldokolva leng a lámpa,

po prúde noci plávajú –

napszámos virraszt egymaga.

skladište loď je uviaznutá,

Szundít a korcsmáros, szuszog,

slieváreň ponton železný,

ő nekivicsorít a falnak,

a slievač nad kadlubom sní,

búja lépcsőkön fölbuzog,

dieťatko si v ňom uliať húta.

sír. Élteti a forradalmat.

Vlhké je všetko, ťažké všetko.

Bedárskych krajín mapy tu

Akár a hült érc, merevek

maľuje pleseň svojou štetkou.

a csattogó vizek.

A tamto v pustých lučinách

Kóbor kutyaként jár a szél,

handry na biednych travinách

nagy, lógó nyelve vizet ér

a papier. Šuští! Ani hnúť,

és nyeli a vizet.

darmo sa vypína...

Slizké tvoje vetry sa podobajú

Szalmazsákok, mint tutajok,

špinavým plachtám, čo tu vlajú,

úsznak némán az éjjel árján - -

ó noc!

Na nebi visíš ako na niti

A raktár megfeneklett bárka,

vetchý perkál a ako na žití

az öntőműhely vasladik

smútok, ó noc!

s piros kisdedet álmodik

Noc chudobných! Mne uhlím buď,

a vasöntő az ércformákba.

rozfakli sa cez moju hruď,

železnú rudu vo mne tav,

Minden nedves, minden nehéz.

z nej nákovu mi v srdci sprav,

A nyomor országairól

kladivo, čo vie ukuť raz-dva

térképet rajzol a penész.

kĺzavú čepeľ pre víťazstvá,

S amott a kopár réteken

ó noc!

rongyok a rongyos füveken

Vážna je noc, ťažké jej tmy.

s papír. Hogy’ mászna! Mocorog

Ja už tiež, bratia, spal by som.

s indulni erőtlen...

Každý chráň dušu pred trudmi.

Každý chráň telo pred plazom.

Nedves, tapadós szeled mása

szennyes lepedők lobogása,

óh éj!

Csüngsz az egen, mint kötelen

foszló perkál s az életen

a bú, óh éj!

Szegények éje! Légy szenem,

füstölögj itt a szívemen,

olvaszd ki bennem a vasat,

álló üllőt, mely nem hasad,

kalapácsot, mely cikkan pengve,

- sikló pengét a győzelemre,

óh éj!

Az éj komoly, az éj nehéz.

Alszom hát én is, testvérek.

Ne üljön lelkünkre szenvedés.

Ne csipje testünket féreg.