Pri príležitosti smrti Petra Esterházyho

Esterházy Péter halálára

Ty sa poberáš, ale duch sa rodí,

Te távozol, de születik a szellem,

telo si už jakživ neoroduje,

nem kéri már soha többé a testet –

stále ťa milujú - ducha-zohnute -

szomorúan, de szüntelen szeretnek

pusté zemské tiene, ráz slzu roní.

árva földi árnyak lélek-szegetten.

Nemáš konca hraníc, veď už ničím si,

Mert már semmi vagy, véged nincs, határod,

lebo si predsa všade, ale nikde, –

s mert sehol se vagy, mindenütt vagy –

bezduchí dýchajú odveké bytie

örök létet lélegzenek a holtak

a dohora hľadia ako kvetiny.

s felfele kémlelnek mint a virágok.

Diaľ svetlo teraz mihalnicou škohlí,

Most karmol még a fény a szemfödéllel,

lež smrť na ceste rokov smrťou nie je

de halál nem halál az évek útján

a čo sa delí, plne nikdy nezhorí.

s ami oszlik, egészen sosem ég el.

Kto už raz druhému svetu splátcom je,

Ki egyszer törlesztett a másvilágnak,

bytie tisícmi obrodami spasí,

ezerszer ura lett a változásnak

vrchnosť tisíc metamorfóz daruje.

s megvált egy létet ezer újjászületéssel.