Sirató III.

Esterházy Péter halálára

Te távozol, de születik a szellem,

nem kéri már soha többé a testet –

szomorúan, de szüntelen szeretnek

árva földi árnyak lélek-szegetten.

Mert már semmi vagy, véged nincs, határod,

s mert sehol se vagy, mindenütt vagy –

örök létet lélegzenek a holtak

s felfele kémlelnek mint a virágok.

Most karmol még a fény a szemfödéllel,

de halál nem halál az évek útján

s ami oszlik, egészen sosem ég el.

Ki egyszer törlesztett a másvilágnak,

ezerszer ura lett a változásnak

s megvált egy létet ezer újjászületéssel.