Esterházy Péter halálára

Pri príležitosti smrti Petra Esterházyho

Te távozol, de születik a szellem,

Ty sa poberáš, ale duch sa rodí,

nem kéri már soha többé a testet –

telo si už jakživ neoroduje,

szomorúan, de szüntelen szeretnek

stále ťa milujú - ducha-zohnute -

árva földi árnyak lélek-szegetten.

pusté zemské tiene, ráz slzu roní.

Mert már semmi vagy, véged nincs, határod,

Nemáš konca hraníc, veď už ničím si,

s mert sehol se vagy, mindenütt vagy –

lebo si predsa všade, ale nikde, –

örök létet lélegzenek a holtak

bezduchí dýchajú odveké bytie

s felfele kémlelnek mint a virágok.

a dohora hľadia ako kvetiny.

Most karmol még a fény a szemfödéllel,

Diaľ svetlo teraz mihalnicou škohlí,

de halál nem halál az évek útján

lež smrť na ceste rokov smrťou nie je

s ami oszlik, egészen sosem ég el.

a čo sa delí, plne nikdy nezhorí.

Ki egyszer törlesztett a másvilágnak,

Kto už raz druhému svetu splátcom je,

ezerszer ura lett a változásnak

bytie tisícmi obrodami spasí,

s megvált egy létet ezer újjászületéssel.

vrchnosť tisíc metamorfóz daruje.