Tep srdca svojho, vzbury kliate,

Dühödt, lázongó szívverésem

vyrývam v bazalt na Colgate.

Golgotai bazaltra vésem.

Kristus, môj poet, hlava svätá,

Krisztus, poétám, szent Alak,

predal som ťa.

Eladtalak.

Píjal som z tvojho nepokoja,

Enyém volt minden álmodásod,

bol som tvoj odraz, duša tvoja,

Én voltam a lelked, a másod,

ovenčil som ťa, druh tvoj vrúci,

Megkoszorúztam a fejed.

milujúci.

Szerettelek.

A predal som ťa, moje knieža,

S eladtalak, én fejedelmem,

bo Život je mne láska svieža,

Mert az Élet az én szerelmem,

lebo aj ja mám sen svoj krásny:

Mert én is álmodok nagyot:

ja som básnik.

Költő vagyok.

Na ústa tvoje žaltárové

Nem hallgatom zsoltáros ajkad,

nedbám, ni na kráľovstvo tvoje.

Nem kell szép, égi birodalmad.

Hodváb, groš jedna deva žiada.

Selymet, pénzt akar egy leány,

Má ma rada.

Vár, vár reám.

Ohavný som? To Život stvára.

Galád vagyok? Galád az Élet,

V slove božom prečo niet čara?

Bűve miért nincs az Igének?

Túžba, muka prečo je vkliata

Vággyal, kínnal miért gyötör

v rozkoš zlata?

Pénzes gyönyör?

Vyrytý kameň šmarím v močiar.

Irott kövem dobom a mélybe,

Zem zachvie sa na tisícročia

Megreng a Föld sok ezer évre

a hriešni raz, keď doznie dráma,

S késői bűnös, bús szemek

pochopia ma.

Megértenek.[1]