Spola napoly slepá noc nevidí, neboj sa.

A félig vak éj nem lát, ne félj.

Krčah, z ktorého úsvit vylejú,

A korsó, amelyből kidöntik a hajnalt,

necvengá, necinká, nebzučí a nerozbije sa:

nem cseng-bong és nem törik össze:

hlboko mlčí.

mélyen hallgat.

Mesiac, v nádvorí ktorého už vojaci

A hold, amelynek udvarában reggeliznek már

raňajkujú, nevŕzga, hrubo nešúcha sa

a katonák, nem csikorog, nem súrlódik durván

k Božskej dlani: svoje lúče tlmí,

Isten tenyeréhez: tompítja sugarát,

len aby nerušil.

csakhogy ne zavarjon.

Mäsiar nesníva o krvi,

A hentes nem álmodik vérrel,

ani jeden vojvodca neplánuje vojnu.

s nem tervez háborút senki hadvezér.

Bratia dnes nevraživí nie sú,

Nem gyűlöli egymást ma testvér,

načo čakáš, nepriateľova ruka útulkom je,

az ellenségnek egymás karja menedék, mire vársz,

náš úsvit krajší už nikdy nebude.

nem lesz ennél szebb hajnalunk sosem.

Nehybnosť spola slepej noci je hlboká.

A félig vak éj nyugalma mély.

Pavúk, keby obrom bol, aj nás usmrtil by,

A pók, ami ha óriás lenne, megölne minket is,

nášmu zamilovanému ránu svoju sieť ponúka,

most hálóját kínálja szerelmes reggelünknek,

kat si zuby umyl, lokajom stane sa,

a hóhér megmosta fogát, lakájnak eljön,

kávu varí, uprace, len pohni sa,

kávét főz, kitakarít, csak moccanj,

len dotknúť sa ma buď schopná.

csak meg tudj érinteni engem.

Cítim, nádej ešte žije,

Úgy érzem, még van esély,

aby si slnečnú sústavu zachránila celú

hogy megments egy egész naprendszert

na dosah ruky od teba.

karnyújtásnyira tőled.

Spola napoly slepá noc mlčí, neboj sa.

A félig vak éj nem szól, ne félj.

Dno oblohy rysavým ohňom horí,

Az égbolt alja rőt tűzzel ég,

spomedzi tučných oblakov matné svetlo kvapká.

s a zsíros felhők közül tompa fény csepeg.

Ako bazény, siene nimi naplnia sa,

Mint medencék, megtelnek velük a termek,

a v jasnej prázdnote ohnivé zrnká prachu

s a fényes űrben izzó porszemek

namiesto nás lásku tancujú.

táncolnak helyettünk szerelmet.