Pamätám si chuť krvi,

Emlékszem ízére a vérnek,

keď, pár dní po operácii,

mikor, néhány nappal műtét után,

v noci zadúšajúc som sa prebudil, a do misy,

fuldokolva ébredtem éjszaka, és undorító,

zúfalo, krv hnusne železnej chuti som vykašliaval.

vasízű vért köhögtem keservesen a tálba.

Neopomenul som ale ani živú,

De nem feledtem el a friss vér

slanú chuť čerstvej krvi, keď sme

eleven, sós ízét sem, mikor

počas bozku navzájom s jednou dievčinou

egy lánnyal egymás ajkába haraptunk

pery hrýzli si, v hučaní dažďa, v temnote

csók közben, esőzuhogásban, egy kapualj

podbránia, kam by som sa

sötétjében, ahová nem tudnék

vrátiť nikdy nevedel,

visszatalálni többé,

aj keby na ňom náš život visel.

még hogyha ezen múlna is mindkettőnk élete