Elolvadt már a fanyar, nyári zöld.

Tak už zmizla trpká, letná zeleň.

Almavörös és fagykék a vidék.

Zem má farby jablka a mrazu.

Kikkel vándorrigó dala pörölt,

Krajinou sa nesie drozdia pieseň,

Csikorognak a száraz venyigék

Suché prúty znejú raz tam, raz tu,

S a szőllődombok hegyes csöcse lóg.

Vŕšky vinohradov visia z neba.

Igen, igen, ez már, ez már az ősz!

Bez pozvania prichádza sem jeseň.

Be rég vala, hogy így vártam telet.

Ako dieťa na zimu som čakal.

Mint ereszről, ha hordókba esőz,

Teraz sa ma zmocňuje len tieseň,

Avas dongáim közt emlékezet

Každá zrelá bobuľa má zápal,

Pittyegő cseppje forr és bugyborog.

V každej kvapke muštu vidím teba.

Jöjj, gyermek telem! Mázos kandalló!

Poď dnu, zima, keď si už sem prišla!

Sóvár lehemtől olvadt ablakok!

Zas som plný mrazivého vzduchu!

Orrom hozzátok ér - kint hull a hó,

Vatra v kozube by sa mi zišla.

Piros kofák, deres mészárosok

Zimné obrázky mám skryté v duchu,

Mennek előttem újra s rőt kutyák.

Opäť vo mne breše ryšavý pes.

S mint vágott borjak vére, úgy csöpög

Mrholí krv stáda sťatých teliat,

A nappal kurta késein a fény,

V krátkych nožoch krátke dni sa blyštia.

Bőralmák zöldségszaga dübörög

Všetkého je na mňa príliš veľa,

Az este álmos, havas szekerén,

Štedrá večera je stále bližšia,

Mit vonnak tömzsi, sötét paripák.

Detské sny mi z duše neodnes dnes.

Egy macska nyávog - ki tudja, miért?

Bezdôvodne mňauká naša mačka,

Mint sötét lélek, havas udvaron.

Možnože nás chce len trocha strašiť.

A konyhánkból szűrődő fényekért

Sneží z neviditeľného mráčka,

Kinyúlna már a bajszos borzalom,

Na prahu nás neúnavne stráži

De küszöbünkön gallyseprő vigyáz.

Nebojácna vetvičková metla.

És fenn a tetők zörgő pléhein

V hrkotavých plechoch starej strechy

Már harangzúgás s angyal lépeget

Počuť ako kráča snežný anjel.

És lenn a fenyőn gyertyák égnek ím,

Pod stromčekom odpúšťame hriechy,

Tornyos kalácsok - mézes énekek

Každý v sebe seba náhle našiel.

Gőzölnek, mint a kazlakon a hó...

V každej duši zažali sa svetlá... [1]