Esterházy Péter halálára

Pri príležitosti smrti Petra Esterházyho

Meghalt-e, vagy csak a földet tanulja?

Zomrel, či iba čiernozem študuje?

Azért nincs, mert mindenki kér belőle?

Niet, lebo z neho každý prosíka?

Remény halottja, emlék újszülöttje.

Mŕtveho nádej, drobcova pamiatka.

Ha napunk nincs, marad-e fény a holdra?

Ak niet slnka, aj svit luny ubudne?

Hogy lehet így, hirtelen égre törni?

Vraz do neba sa prebiť, jak je možné?

Korcsok vagyunk, megszűnt növekedésünk.

Sme zakrpatení, zrušil sa náš rast.

Megsemmisültünk, bár megmenekültünk.

Zanikli sme, hoc zratovali nám rásť.

Maholnap minden hamis, ami földi.

Skoro lživé je všetko, čo je hmotné.

Agyamig sértesz, hogy most elenyészel.

Kŕmnou sviatosťou je každé lúčenie?

Vagy sötét kút az álom, a halál is?

Zhaní ma po um, že teraz mizneš.

Tápláló szentség minden búcsúvétel?

Či temnou studňou je sen i úmrtie?

Élsz, ha szívünkbe férsz a végtelennel,

Kým našu zem spoznáš, do neba vnikneš

s míg földdel ismerkedsz, az égre máris

sťa boh nový, či medzihviezdne bytie.

új isten ért, vagy csillagközi ember.

Ak sa nám do sŕdc večným zmestíš, žiješ.