Esterházy Péter halálára
Meghalt-e, vagy csak a földet tanulja?
Azért nincs, mert mindenki kér belőle?
Remény halottja, emlék újszülöttje.
Ha napunk nincs, marad-e fény a holdra?
Hogy lehet így, hirtelen égre törni?
Korcsok vagyunk, megszűnt növekedésünk.
Megsemmisültünk, bár megmenekültünk.
Maholnap minden hamis, ami földi.
Agyamig sértesz, hogy most elenyészel.
Vagy sötét kút az álom, a halál is?
Tápláló szentség minden búcsúvétel?
Élsz, ha szívünkbe férsz a végtelennel,
s míg földdel ismerkedsz, az égre máris
új isten ért, vagy csillagközi ember.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论