I.

Marhuľka - po krk

nesiaha mi:

A kis barackfa

každý jej konár

je plod samý.

vállig sem ér.

Priviera viečka

odhodlaná.

De már barack van

Na špičkách stojí

ako panna.

ága hegyén.

Však dotkni sa jej

Lábujjra állva

čo len pleca,

prehne sa v drieku,

nyújtja feléd.

odtiahne sa.

Priam zadúša ju

Mint szűz leányka

mladá krása.

Vejárom vetiev

behúnyt szemét.

ovieva sa.

Állj csak elébe:

Koketne skláňa

hlávku malú.

szál derekát,

Spýrená čaká

na pochvalu.

hajtja és lépne,

Zopakuje ti

túto scénu:

futna tovább.

plesovou sieňou

Piheg és illeg,

sad je pre ňu.

2

melege van.

Večer čo večer

k nej tajne chodím.

Legyez, legyintget

(Ó, závidiaci

otcovia rodín!)

divatosan.

„Príďte zas zajtra“ –

Rázza ruhája

šepnú jej pery.

Ona aj veršom

lebke díszét.

doslova verí...

Marhuľka milá,

Pirulva várja,

v sne som ťa videl,

na slame ležiac,

hogy megdicsérd.

počul šum krídel.

Folyton azt nézi

Ku studni šla si

v žeravom vzduchu,

csak őt keresd.

v striebristých šatkách,

v mesačnom rúchu.

Bálterem néki

Obilie ticho

vôkol mňa tlelo.

még ez a kert.

Niesla si svoje

II.

voňavé telo...

Pýriac sa podnes,

Estém ott töltöm

na teba hľadím –

hľaď aj ty na mňa

naponta nála.

s ostychom mladým!

Holnap is jöjjön, –

súgja utánam.

Fölzizeg lágyan,

ha visszatérek.

Rá még hatással

van a költészet.

Drága barackfám

veled álmodtam,

a zörgő szalmán

a hűs lugosban.

Mesgyénél, kútnál

szét-széttekintve

útnak indultál

hold-ezüst ingben.

Léptél, növelve

halkan a csendet.

Hoztad ölembe

jószagú tested.

Pirulva nézek

feléd azóta.

Nézz te is, kérlek,

félre pirulva.