Piros-fekete glóriával

S červeno-čiernou gloriolou

Feje körül, beevezett

okolo svojej drahej hlavy

Lelkembe újból az az asszony,

zas v dušu voveslovaía mi

Akit én Lédának nevezek.

tá žena, ktorej Léda vravím.

Holt-tengerét az ifjúságnak

Mladosti mojej more mŕtve

Halk evezéssel szabja át

čerí, veslujúc nebadane,

Két szép, fehér, meleg asszony-kar,

pár bielych, teplých ženských ramien,

Két áldott, szent evező-lapát.

dve sväté veslá, požehnané.

Sugarak cécóznak fölöttünk

Lúče nad nami vystrájajú

S az élet nagy ünnepet ül

a život veľký sviatok svätí

S holt-tengeren szomorú csolnak

a smutný čln na mori mŕtvom

Sötétlik, siklik és repül.

stemnieva, kĺže, letí.

Béke és halálos öregség

Staroba smrteľná a pokoj

A csolnakon és lelkemen.

na člne a mne na duši.

Holt-tenger a lelkem s az álmom,

Mŕtve more duša a sen môj,

De e csolnakot nem engedem.

no čln nepustím, zadržím.

Virágosan is erre járt volt

Veslárka jeho, pani smutná,

Kormányozó, bús asszonya.

aj v kvetoch tu raz chodievala.

Akkor még vidám volt a tenger

To ešte more jasné bolo

S halál nem sírt mélyéből soha.

a smrť mu z hĺbok nezalkala.

Piros-fekete glóriával

S červeno-čiernou gloriolou

Evezz, evezz csak csöndesen.

vesluj len, vesluj ticho, sťažka.

Én tudom, hogy lelkembe sülyedsz

Viem, v dušu moju ponoríš sa

S ott halsz meg majd, én szerelmesem.[1]

a tam aj umrieš, moja láska.