Dušom nov jezik stvaram

Új beszéden töröm a lelkem

jer sad razgovetnije jasnije želim

mert a csillagok felől közeledőkhöz

govoriti onima koji se sa zvezde približavaju

akarok szólni most hallhatóbban

da to što prema njima

és világosabban hogy latba essék

ljudskim glasom zrači ima svoju težinu

ami embertől emberi hangon feléjük sugárzik

čime bi svakog od njih ubediti trebao

amivel meg kellene győznöm mindahányat

otvorenim očima nek se samo na tren okrene

csak pillanatra forduljon vissza nyitott szemekkel

i leđima zaklonjenu svetlost do naših lica ponovo puštajući

és a hátával takart fényt ismét arcunkig eresztve

nek između nas zagleda

nézzen szét közöttünk

nismo izvitopereni

nem vagyunk rosszak

nije đavo epohe što su naše duše crnije

feketébbre sikeredett lelkünk nem a kor ördöge

na mestu naših srca nije užasna zaraza

nem förtelmes kór lappang szívünk helyén

mi tek sedimo stojimo koračamo razgledamo

mi csak ülünk állunk megyünk nézelődünk

potom govorimo

azután beszélünk

kao oni koji znaju gde je istinski plamen

mint akik tudják hol az igazi láng

i ispred njega stavljeni naši mali i veliki poslovi kakvi su

és hogyan festenek az elébe tartott kis és nagy dolgaink

pa shvatimo jedan drugog

hát jól értsük meg egymást

lomača podjednako može biti sastavljena

máglyákat rakni így is úgy is

i ovako i onako

egyaránt lehet