Vrtlar biću, drvo rašću,

Kertész leszek, fát nevelek,

s milim suncem ustajaću,

kelő nappal én is kelek,

neću brinuti o drugom

nem törődök semmi mással,

sem o cvetu kalemljenom.

csak a beojtott virággal.

Svaki cvet moj kalemljeni

Minden beojtott virágom

biće meni omiljeni,

kedvesem lesz virágáron,

pa neka je i kopriva,

ha csalán lesz, azt se bánom,

u cvetu mom je istina.

igaz lesz majd a virágom.

Pušim lulu, pijem mleko,

Tejet iszok és pipázok,

dobar glas svoj čuvam slepo,

jóhíremre jól vigyázok,

nevolja na mene neće

nem ér engem veszedelem,

posadiću samog sebe.

magamat is elültetem.

I baš treba, baš to znači,

Kell ez nagyon, igen nagyon,

kada svane, kad se smrači -

napkeleten, napnyugaton -

kad već propada ovaj svet,

ha már elpusztul a világ,

nek bude mu na grobu cvet.

legyen a sírjára virág.

aprila 1925.

1925. április