U zvezdanoj mreži se potucamo

Csillaghálóban hányódunk

na obalu bačene ribe,

partravont halak,

u ništa nam zjape usta,

szánk a semmiségbe tátog,

suh kosmos ujedaju.

száraz űrt harap.

Zalud zove šapućeći

Suttogón hiába hív az

izgubljen element,

elveszett elem,

jedan protiv drugog

szúró kövek, kavicsok közt

gušeći među oštrim kamenjem, belutcima

fuldokolva kell

moramo živeti i umreti!

egymás ellen élnünk-halnunk!

Zadrhtaju nam srca.

Szívünk megremeg.

Naše otimanje brata

Vergődésünk testvérünket

ozleđuje, davi.

sebzi, fojtja meg.

Na međusobno ziparenje

Egymást túlkiáltó szónkra

ni eho ne odgovara;

visszhang sem felel;

bud-zašto se ubijamo

öldökölnünk és csatáznunk

i ratujeme, ali moramo.

nincs miért, de kell.

Ispaštamo, ali naše ispaštanje

Bűnhődünk, de bűnhődésünk

ipak nije kazna,

mégse büntetés,

iz pakla nikakva patnja

nem válthat ki poklainkból

nas ne spašava.

semmi szenvedés.

U ogromnoj mreži se potucamo

Roppant hálóban hányódunk

i možda u ponoć

s éjfélkor talán

bićemo hrana na stolu

étek leszünk egy hatalmas

jednog silnog ribara.

halász asztalán.