Na sušnom polju mog duha

Lelkem kiszikkadt mezején

za onu berem cvet po cvet

pár szál virágot keresek

koja je duša mog uma

annak ki lelkem lelke és

i draža je no što je svet

minden virágnál kedvesebb,

koju bi rado video

kit boldog lennék boldogan

radosnu u snovima,

tudni, álomnál édesebb

a ipak sam ja kriv što je

életben, s mégis én teszem

ranjena među živima.

hogy az élete csupa seb.

Na hladnom, surovom polju

Fojtó szélverte zord mezőn

prebiram, plačući tražim…

böngészve, sírva keresek...

Jadne li puste ledine,

Szegény, szegény virágaim,

cveće tu jedva nalazim,

be fonnyadók, be kevesek,

ubogo, svelo, odbeglo

bús menekültek, mint magam,

baš kao i ja što umirem.

s halálra szántak, s kékesek,

Evo i zadnjih strukova

s utolsó pár szál ez talán

koje za tebe ubirem.

amit most lábadhoz teszek.

Razmišljam katkad, bez mene

Tünődöm olykor, édesem,

da li ćeš bolje živeti?

jobb lesz-e ha már nem leszek?

Da l’ će jesen tvoga leta

Lesz-e nyaradnak ősze még

vedriji cvet ti doneti?

vidámabb, és virága szebb?

1938. márc.