1. Hexametri
1. Hexaméterek
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
Kopni već kašasti sneg, sa limenih krovova kaplje,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
topi se led potamneli, zamire, nestaje tako,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
klokoće voda, žubori, ka jarku beži, buja.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
Diže se magla laka, zadrhti visina na to,
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
s blagom čežnjom rumen navlači košulju zori.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
Vidiš kako te nežno, očinski volim, Flora!
mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.
Ti si mi sa srca odvila, u doba topljenja mekog,
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
korotu kao sa rane zavoj – ponovo bridim.
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
Kliče imena tvog struja večna, svetlost čarobna, lomna,
2. Rejtelmek
s užasom shvatam, dršćem: sve do sad živeh bez tebe.
Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
2. Tajanstva
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Kad pevaju tajanstva
Szól a szellő, szól a víz,
na straži bdim sa smeškom.
elpirulsz, ha megérted.
Dala si mi dostojanstva
Szól a szem és szól a szív,
viteško ruho teško.
folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
Vetar i voda zbore,
ha már szeretlek téged,
rumeniš s reči gole.
tedd könnyüvé énnekem
Srce i oči gore,
ezt a nehéz hűséget.
samo za tebe mole.
3. Már két milliárd
Már két milliárd ember kötöz itt,
I ja sad pesmu pišem:
hogy belőlem hű állatuk legyen.
jer volim te sa smeškom,
De világuktól délre költözik
daj mi da lakše dišem
a szép jóság s a szelid érzelem.
i nosim to ruho teško.
Mindenségüket tartani a fénybe,
mint orvos, ha néz az üvegedénybe,
3. Dve milijarde
már nem tudom, megadom magam kényre,
ha nem segítesz nékem, szerelem.
Dve milijardde ljudi me veže
Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld,
da im budem životinja verna.
a csendes eső és a tiszta nap.
Al΄ od njih ka blagom jugu beže
Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld,
dobrota i osećanja smerna.
hogy levelei kiviruljanak.
Ne mogu im biti veran, s počašću
Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek,
da pazim, ko lekar ampulu sa strašću,
kik daccal s tehetetlenül remegnek,
njihov svet, predaću se samovlašću
mert kínjukból jövőnk nem született meg,
ako me ne spaseš, ljubavi verna.
munka, szabadság, kenyér s jószavak.
Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun
Potrebna si mi kao zemlja seljaku,
villanyfény, kőház, iskolák, kutak;
ko čisto sunce i blage kiše,
mint gyermekeknek játék, oltalom,
potrebna si mi ko sunce maku
munkásoknak emberi öntudat.
da procveta i zamiriše.
Mint minta, mint az erény a szegénybe,
Potrebna si mi ko što treba masi
s ez össze-vissza kusza szövevénybe,
kad prkosno drhte siromasi
társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe’,
jer im patnja radost ne oglasi,
mely igazodni magára mutat.
rad, hleb, sloboda i reč što dobrotom odiše.
4. Buzgóság
Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes
Potrebna si mi, Floro, ko selu
s megbékülne e háborús család,
struja, kuće, čkola, bunari;
az emberek, keresném engedelmes
ko igračka za decu neveselu,
szívvel
ko što su željni saznanja buntari.
az örökös ifjuság italát.
Kao uzor, poštenje za bedu,
Nehezülök már, lelkem akkor boldog,
kao za ovu buduću pobedu
ha pírban zöldel a fiatal ág -
društva, um i svetlost da je povedu,
bár búcsút int nekem... E fura dolgot
um, koji će sebe da ostvari.
űzném,
az örökös ifjuság italát.
4. ...
Fecseghetnének nyelves tudományok -
mind pártfogolna, ki szivébe lát:
5. Budi slavna!
legalább keressem, amire vágyok,
bár nincs,
Većnisam podoban menama,
az örökös ifjuság italát.
duša je označena stenama
5. Megméressél!
otkada, opsednut senama,
Már nem képzelt ház üres telken,
otkrih ja Floru međ ženama.
csinosodik, épül a lelkem,
mivel az árnyakkal betelten
Ona je na poljima rosa,
a nők között Flórára leltem.
pouzdanost, snaga prkosa,
Ő a mezőn a harmatosság,
zmije gazi noga joj bosa,
kétes létben a bizonyosság,
patnje im blaži njena kosa.
lábai kígyóim tapossák,
gondjaim mosolyai mossák.
Ukus će bistroj vodi dati,
Ízét adja a tiszta víznek,
ukusu usta žrtvovati,
száját adja a tiszta íznek,
kada me gone kući me zvati,
hazaszólít, amikor űznek,
očima ždrebe zauzdati.
szemében csikó legelészget.
Ő az okmány, kivel a kellem
Ona je dokaz mojih slasti
a porráomlás ellen, a szellem
i dići će me do počasti;
az ólálkodó semmi ellen
od ništavila i propasti
szól, pöröl szorongó szerelmem.
reč ljubavi mene će spasti.
Érdekeimből megértettél,
bátorrá vakmerőből tettél,
Poletu mom si dala krila,
kínlódtál, amig nem szerettél,
bezumlje moje utolila,
egész világom ege lettél, -
ljubavlju si me umorila,
hát dícsértessél s hirdettessél,
svemira mog si nebo bila, –
minden korokon át szeressél
s nehogy bárkiben alább essél
pa budi hvaljena i slavna,
mindig, mindenütt megméressél!
voli me za doba buduća i davna,
1937. február-március
nijedan nek ti ne bude ravna,
uvek me procenii, o ti, blagodarna!