Katul

Catullus

Neka živimo, draga E. I ljutimo

Éljünk, kedves É. És bőszítsük

one grozničave starce, Sunce

a sok hektikás vént, a Nap

silazi i ujutro vaskrsne,

lemegy és feléled reggel,

ali u nama nikad se ne gasi,

de bennünk soha ki nem lobban,

što je bilo, biće, jer živi.

ami volt, lesz már, mert van.

Neka živimo, draga E., jer večna noć

Éljünk, kedves É., mert nincs

ne postoji, i nema večnog sna,

örök éj, és nincs örök álom,

što se gasi još osvane,

ami ellobban, felvirrad még,

možda ujutro oživi, ali mi?

lehet feléled reggel, de mi?,

ako broj naših dana na više hiljada

ha sokezerre nőtt már napjaink

naraste, ako naša reč ni groša

száma, ha lyukas garas ára van

ne vredi, ako se u računicu

szavunknak, ha belezavarodunk

upetljamo, tada dva smrknuta

a számolásba, ne bőszítsenek

starca neka ne žeste, briga

akkor, két mogorva vént, fittyet

nas šta pričaju, jer Sunce

hányunk beszédeikre, mert a

silazi i izlazi i mi živimo

Nap lemegy és feljő és mi élünk

i živećemo, draga E.

és leszünk, kedves É.