Kad si rekao onoj dugokosoj devojci

Amikor azt mondtad annak a nagyhajú lánynak,

Laslo, koja se u autu priljubila  uz mene,

László, aki hozzámsimult az autóban,

da bi u njene mlečnobele zube mogao biti

hogy tejeskukorica fogaiba egész nyáron át

čitavo leto zaljubljen,

szerelmes tudnál lenni,

malo si i meni udvarao.

kicsit nekem is udvaroltál.

Pokraj zelenih topola, naših zelenih godina

Zöld nyárfasorban és zöld éveinkben

smo žurirli.

suhantunk éppen.

Ja sam i onda u bekstvu bio

Én szökésben voltam akkor is,

a ti pak duž zemlje neprestano

te pedig bearanyozott darazsakat

pozlaćene ose jurio.

hajszoltál az országon végig.

I sad se sećam tvog ispunjenog srca.

Emlékszem most is csuromvizes szívedre.

Ponekad sa ceste duginim je bojama

A betonútról néha szivárványosan

treperila Tisa,

csillant meg a Tisza,

kao da je okićenim šeširima regruta

mintha pántlikás regruta-kalapokat

mahala prema nekoj kasarni,

himbált volna egy kaszárnya felé,

drugi put pak nemo hodala, kao ušljivi robovi.

máskor meg némán menetelt, mint eltetvesedett hadifoglyok.

A možda je sve to skupa samo

De lehet, hogy mindez az én

moja preterana mašta bila,

fölcsigázott káprázatom volt csak,

jer iznad svega sam tebi sličan hteo biti.

mivelhogy nagyon szerettem volna hasonlítani hozzád.

Iza tebe sam sedeo i na nekog veselog

Ültem mögötted az autóban s egy dudorászó

Boga mislio, ko upravo sada

Istenre gondoltam, aki új nyelvet

novi jezik stvara topolama i beskrajnim cestama.

talál ki épp a sodró nyárfasornak és a száguldásnak.

Tokaj je daleko bio, ali su orlovi,

Tokaj még messze volt, de a sólymok,

sokolovi, isčezle gomile meteora

a sasok, a seregélyként elsuhanó

blizu bili.Blizu su bili i požari iz prošlosti

meteorok közel. Közel minden tűzvész a múltból,

i uvećano srce našeg sveta

s a világ megnagyobbodott szíve is

tamo,iznad susednih šuma kucalo.

ott lüktetett a szomszédos erdők fölött.

Pet godina si mrtav, ali ja još i sad

Öt éve halott vagy, de én még most is

s tobom zajedno hodam na onom putu.

ott megyek veled azon az úton.

Iz Sunca usijane igle padaju ispred nas.

A Napból izzó gombostű potyog elénk.

Iz tih zlih znakova čak bi se i potop

E rossz előjelekből jósolhatnál

mogao predskazati! Ali ti ni da trepneš.

bárcás tűzözönt akár! De szemed se rebben.

Plove preko njega brda i zrela pšenična polja.

Hegyek úsznak át rajta s bókoló búzatáblák.