Hazádból, hogyha még bírod,

Z domoviny, ak ešte vládzeš,

Ne menj el, ó, magyar.

Ó, Maďar, neodchádzaj.

Hogy menekülj, lesz mindig ok,

Na únik dôvod stále nájdeš,

És mindig, hogy maradj.

A stále, aby si zostal.

Itt áldozat, s vajon mi ott?

Bevándorló lehetsz,

Tu obeť, a ktovie čo tam?

Nem tudhatod, végül melyik

Prisťahovalcom môžeš byť

A súlyosabb kereszt.

Nemôžeš vedieť, napokon ktorý

Ez a föld régóta ugar,

z krížov ťažší môže byť.

Terméketlen, sivár,

De van még, ki zenét szerez,

Táto zem oddávna úhor,

És színházat csinál,

Neúrodný, pustý,

Szeret és harcol semmiért,

Ale je ešte, kto hudbu zloží

Mert másként nem tehet.

A divadlo robí,

Hogy itt vagy, erőt ad nekik,

S ők itt vannak veled.

Miluje a pre nič bojuje,

Lehet, hogy nem jön jobb soha,

Lebo inak nemôže konať.

Ki itt él, mélyrepül.

Dáva im silu, že tu si,

Megúszhatják a vétkesek,

A chcú tu s tebou zostať.

S te bűnhődsz vétlenül,

Míg annyi jóval van tele

Vari, už nikdy nebude lepšie,

A másik serpenyő,

Kto tu žije, hlboko letí.

Ha baj van, ki ne mentené,

Možno vinní vyviaznu,

Ami még menthető?

A tvoje pokánie je bez viny,

De itt van szükség rád nagyon,

Sötétben lenni fény,

Stále toľkými dobrotami je

Hogy fölemeld, ki megrogyott,

Druhá panvica plná,

És bátorítsd, ki fél.

Ak nastanú potiaže, kto by ne ratoval,

Maradj, mert meg kell védeni,

Čo sa ešte zachrániť dá?

Kinek nincs is hova,

Legyen szegény, hajléktalan,

Tu ťa ale veľmi potrebujeme,

Zsidó, meleg, roma,

V tme sviecom buď,

Vagy bárki más, aki alól

Aby si zdvihol, kto poklesol,

Kihúzták a talajt.

A posmeľ, kto je strachopud.

Légy fül, ha semmit nem tehetsz,

Ki hallja még a jajt.

Zostaň, lebo hájiť treba

Ez frontvonal, ez harcmező,

Kto nemôže nikam,

S még így is otthonod,

Nech je chudák, bezdomovec

Rád simul minden rég bejárt

Žid, teplý, cigán,

Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind

Alebo hocikto iný, ktorému

Az összes elveden,

Vytiahli pôdu spod nôh.

De szétolvadnak a szavak

Ak nič nemôžeš, buď uchom,

Az anyanyelveden.

Kto ešte počuje bôľ.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,

Fegyver vagy te magad,

Je frontovou líniou, bojišťom,

Mind különleges ügynök az,

I tak tvojou domovinou,

Ki mégis itt marad.

Priľahne ťa dávnym

Maradj tövisnek, bőr alatt,

Námestím, pubertou tvojou.

Ha bírod még, magyar,

Légy viszkető seb, mit a kéz

Všetci sa môžu rehotavo dupať

Álmában is vakar.

Po všetkých tvojich zásadách,

Itt áldás is, másutt csak egy

Ale slová sa roztopia

Bevándorló lehetsz.

V maminých slovách.

Ki mondja meg, végül melyik

A súlyosabb kereszt?

Never, že nemáš prostriedok,

Zbraňou si sám,

Ako zvláštny agent,

Ktorý tu predsa zostal sám.

Zostaň tŕňom, pod kožou

Ak ešte vládzeš, Maďar,

Buď svrbiacou ranou,

ktorú si aj vo sne škrabal.

Tu požehnaním, inde len

Prisťahovalcom môžeš byť.

Kto povie, napokon ktorý

z krížov ťažší môže byť?