Hazádból, hogyha még bírod,

Domovinu, ako još podnosiš,

Ne menj el, ó, magyar.

O, Mađaru, ne napuštaj.

Hogy menekülj, lesz mindig ok,

Uvek ćeš naći razloga da bežis,

És mindig, hogy maradj.

Ali u izboru je i ostanak.

Itt áldozat, s vajon mi ott?

Bevándorló lehetsz,

Ovde si žrtva, a tamo?

Nem tudhatod, végül melyik

Kao priselac ćeš živeti,

A súlyosabb kereszt.

Na koncu ni nećeš znati,

Ez a föld régóta ugar,

Koji krst je teži.

Terméketlen, sivár,

De van még, ki zenét szerez,

Ova zemlja je odavno ugar,

És színházat csinál,

Neplodna, jalova,

Szeret és harcol semmiért,

Ali ima ko još komponira

Mert másként nem tehet.

I pozorište stvara,

Hogy itt vagy, erőt ad nekik,

S ők itt vannak veled.

Voli i bori se za ništa,

Lehet, hogy nem jön jobb soha,

Jer ne može drugačije.

Ki itt él, mélyrepül.

Da si tu, snagu im daje,

Megúszhatják a vétkesek,

I oni su tu da tebe hrabre.

S te bűnhődsz vétlenül,

Míg annyi jóval van tele

Možda ono bolje nikad neće stići,

A másik serpenyő,

Ko tu živi, nisko leti.

Ha baj van, ki ne mentené,

Mogu grešnici nekažnjeno proći,

Ami még menthető?

A ti kao nedužnik ispaštati,

De itt van szükség rád nagyon,

Sötétben lenni fény,

Dok je druga šerpa

Hogy fölemeld, ki megrogyott,

Sa izobiljem ispunjena,

És bátorítsd, ki fél.

Ko ne bi spasio, što se spasiti da,

Maradj, mert meg kell védeni,

Ako ga sustiže potreba?

Kinek nincs is hova,

Legyen szegény, hajléktalan,

Ali tu si zaista potreban,

Zsidó, meleg, roma,

U mraku si svetlost,

Vagy bárki más, aki alól

Jer posrnulog podižeš,

Kihúzták a talajt.

I hrabriš uplašenog.

Légy fül, ha semmit nem tehetsz,

Ki hallja még a jajt.

Ostani jer treba zaštita onom

Ez frontvonal, ez harcmező,

Ko nema kud,

S még így is otthonod,

Ko je siromah, beskućnik,

Rád simul minden rég bejárt

Jevrej, istopolac, rom,

Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind

Ili bilo ko drugi koga su

Az összes elveden,

Onesposobili.

De szétolvadnak a szavak

U svojoj nemoći, budi uho,

Az anyanyelveden.

Ko će jauk čuti.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,

Fegyver vagy te magad,

To je front, to je bojno polje,

Mind különleges ügynök az,

Al i tako je tvoj dom,

Ki mégis itt marad.

Tebe prati svaki odavno znan

Maradj tövisnek, bőr alatt,

Trg, mladost.

Ha bírod még, magyar,

Légy viszkető seb, mit a kéz

Mogu tvoje principe

Álmában is vakar.

S užitkom gaziti,

Itt áldás is, másutt csak egy

Ali na tvom maternjem jeziku

Bevándorló lehetsz.

Reči rugla će se rastopiti.

Ki mondja meg, végül melyik

A súlyosabb kereszt?

Ne veruj da nemaš nikakvu moć,

Oružje si ti sam,

Svako ko ipak ostaje,

Agent je poseban.

Ostani kao trn ispod kože,

Ako još podnosiš, Mađaru,

Budi rana koja svrbi, kao ruka

Koja grebe, pa i u snu.

Ovde i halal, drugde samo jedan

Priselac možeš biti.

Na koncu koji krst je teži,

Ko će prosuditi?

*Naslov pesme i po koja upotrebljena reč u samoj pesmi je uputa na pesmu Mihalja Verešmartija: Proglas (Vörösmarty Mihály: Szózat)