U jutarnjim satima viđam,

Így reggelente látom,

leto je na ponovo bacio

megint horgonyt vetett

sidro na predeo.

a nyár a tájra.

Kad je već sidro,

Ha már horgonyt,

kapetan broda

a hajó kapitánya

valjda tamo na zelenoj nizini lenčari.

nyilván ott fekszik lent a zöld lapályon.

Negde oko podne na nekom drugom

Déltájban meg egy másik

mestu, žmureći,

helyen, félszemmel bár,

ali sam primetio

de észrevettem,

kako krišom

ahogy titkon

iznad mene na grani

a lombon ül felettem

u hladu s rukom na kolenima sedi i zeva.

a hűsben és keze a térdén, ásít.

Sad više mi nije briga dal još

De most már azt se bánom, hogyha nem

gleda,

néz,

razotkrio ga,

én lelepleztem,

sad sam se setio,

most jutott eszembe,

vreme je: dvotaktno

hogy az idő: tánclépés

kolo.

két ütemre.

Zima je udisaj, leto izdisaj.

Tél a beszívás, nyár a kilehellés.