Félszemmel

Így reggelente látom,

megint horgonyt vetett

a nyár a tájra.

Ha már horgonyt,

a hajó kapitánya

nyilván ott fekszik lent a zöld lapályon.

Déltájban meg egy másik

helyen, félszemmel bár,

de észrevettem,

ahogy titkon

a lombon ül felettem

a hűsben és keze a térdén, ásít.

De most már azt se bánom, hogyha nem

néz,

én lelepleztem,

most jutott eszembe,

hogy az idő: tánclépés

két ütemre.

Tél a beszívás, nyár a kilehellés.