Így reggelente látom,

U jutarnjim satima viđam,

megint horgonyt vetett

leto je na ponovo bacio

a nyár a tájra.

sidro na predeo.

Ha már horgonyt,

Kad je već sidro,

a hajó kapitánya

kapetan broda

nyilván ott fekszik lent a zöld lapályon.

valjda tamo na zelenoj nizini lenčari.

Déltájban meg egy másik

Negde oko podne na nekom drugom

helyen, félszemmel bár,

mestu, žmureći,

de észrevettem,

ali sam primetio

ahogy titkon

kako krišom

a lombon ül felettem

iznad mene na grani

a hűsben és keze a térdén, ásít.

u hladu s rukom na kolenima sedi i zeva.

De most már azt se bánom, hogyha nem

Sad više mi nije briga dal još

néz,

gleda,

én lelepleztem,

razotkrio ga,

most jutott eszembe,

sad sam se setio,

hogy az idő: tánclépés

vreme je: dvotaktno

két ütemre.

kolo.

Tél a beszívás, nyár a kilehellés.

Zima je udisaj, leto izdisaj.