Između dve stanice

Ölembe hajtott fejjel

U mom krilu si

Elaludtál a vonaton

Zaspala u vozu,

Két állomás között,

U tom trenu valjda

Ništa naročito nije bilo,

Talán semmi különös

Meni je ipak puno značio.

Nem volt abban a pillanatban,

Vodiči struje golih grana

Nekem mégis sokat jelentett.

Su iskrile, a tračnice su

Na trag saonice ličile,

Szikráztak a csupasz ágak

I činilo mi se kao da smo

Áramszedői, és a sín olyan volt,

Na neku drugu kompoziciju preseli,

Mint egy szán nyoma a hóban,

Ispred našeg prozora stvaran voz je

Dalje jurio a mi smo

És úgy éreztem, mintha átszálltunk

U vagonu snova ostali,

Volna egy másik szerelvényre,

I nisam se bojao da će me kondukter

A valóságos vonat tovább robogott

Izbaciti, ta punovažnu kartu

Sam imao. Ti si bila ta, koja je tamo

Az ablakunk mellett, mi meg

U mom krilu ležala.

Ott maradtunk az álombeli kocsiban,

És nem tartottam attól, hogy a kalauz

Leszállít, hiszen volt érvényes

Jegyem. Te voltál az, ahogy ott

Feküdtél az ölemben.