Elaludtál a vonaton

Ölembe hajtott fejjel

Elaludtál a vonaton

Két állomás között,

Talán semmi különös

Nem volt abban a pillanatban,

Nekem mégis sokat jelentett.

Szikráztak a csupasz ágak

Áramszedői, és a sín olyan volt,

Mint egy szán nyoma a hóban,

És úgy éreztem, mintha átszálltunk

Volna egy másik szerelvényre,

A valóságos vonat tovább robogott

Az ablakunk mellett, mi meg

Ott maradtunk az álombeli kocsiban,

És nem tartottam attól, hogy a kalauz

Leszállít, hiszen volt érvényes

Jegyem. Te voltál az, ahogy ott

Feküdtél az ölemben.