Ölembe hajtott fejjel

Između dve stanice

Elaludtál a vonaton

U mom krilu si

Két állomás között,

Zaspala u vozu,

U tom trenu valjda

Talán semmi különös

Ništa naročito nije bilo,

Nem volt abban a pillanatban,

Meni je ipak puno značio.

Nekem mégis sokat jelentett.

Vodiči struje golih grana

Su iskrile, a tračnice su

Szikráztak a csupasz ágak

Na trag saonice ličile,

Áramszedői, és a sín olyan volt,

I činilo mi se kao da smo

Mint egy szán nyoma a hóban,

Na neku drugu kompoziciju preseli,

Ispred našeg prozora stvaran voz je

És úgy éreztem, mintha átszálltunk

Dalje jurio a mi smo

Volna egy másik szerelvényre,

U vagonu snova ostali,

A valóságos vonat tovább robogott

I nisam se bojao da će me kondukter

Izbaciti, ta punovažnu kartu

Az ablakunk mellett, mi meg

Sam imao. Ti si bila ta, koja je tamo

Ott maradtunk az álombeli kocsiban,

U mom krilu ležala.

És nem tartottam attól, hogy a kalauz

Leszállít, hiszen volt érvényes

Jegyem. Te voltál az, ahogy ott

Feküdtél az ölemben.