(Pismo S. L.-a K. E.-u,

(Sz.L. levele K.E-nek,

tokom prevođenja W. S.-a)

W.S. fordítása közben)

(Na početni stih 14. Šekspirovog soneta)

(A 14. Shakespeare-szonett kezdősorára)

„Ne zaboravljam tajne zvezda,

,,Nem fejtem a csillagok titkait,

ne ispitujem ni zemlju, ni nebo:

nem kémlelek, sem földet, sem eget:

budućnost, prošlost, novina, starina,

mit érdekelne, mi új, s mi avítt,

može, ne može što bi me kopkao?

jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet?

Samo to znam, dok postojiš, postojim,

Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok,

dok sam s Tobom, vreme nemo stoji,

s amíg Veled, némán áll az idő,

i prolazan sat je daleko veći

s egy kurta óra sokkalta nagyobb,

od manjka što iz njega sledi. –

mint a hiány, mi belőle kinő.-

Ta i sat, a i minut je: „zakidan“,

Pedig az óra, s a perc is: ,,lopott",

pa stižu zagušljive nedelje, meseci,

s aztán fullasztó hetek, hónapok,

nakon izobilja oskudica

bő lakomára ínséges torok

dok tvoj lik ponovo ne zasja:

jönnek, míg megint újra felragyogsz:

i naša tajna biće tajna zvezda:

s a titkunk a csillagok titka lesz:

čija si, od mene te i oduzima."

kié vagy, tőlem mindig visszavesz,"