Kizökkent idő

(Sz.L. levele K.E-nek,

W.S. fordítása közben)

(A 14. Shakespeare-szonett kezdősorára)

,,Nem fejtem a csillagok titkait,

nem kémlelek, sem földet, sem eget:

mit érdekelne, mi új, s mi avítt,

jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet?

Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok,

s amíg Veled, némán áll az idő,

s egy kurta óra sokkalta nagyobb,

mint a hiány, mi belőle kinő.-

Pedig az óra, s a perc is: ,,lopott",

s aztán fullasztó hetek, hónapok,

bő lakomára ínséges torok

jönnek, míg megint újra felragyogsz:

s a titkunk a csillagok titka lesz:

kié vagy, tőlem mindig visszavesz,"