(Sz.L. levele K.E-nek,

(Pismo S. L.-a K. E.-u,

W.S. fordítása közben)

tokom prevođenja W. S.-a)

(A 14. Shakespeare-szonett kezdősorára)

(Na početni stih 14. Šekspirovog soneta)

,,Nem fejtem a csillagok titkait,

„Ne zaboravljam tajne zvezda,

nem kémlelek, sem földet, sem eget:

ne ispitujem ni zemlju, ni nebo:

mit érdekelne, mi új, s mi avítt,

budućnost, prošlost, novina, starina,

jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet?

može, ne može što bi me kopkao?

Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok,

Samo to znam, dok postojiš, postojim,

s amíg Veled, némán áll az idő,

dok sam s Tobom, vreme nemo stoji,

s egy kurta óra sokkalta nagyobb,

i prolazan sat je daleko veći

mint a hiány, mi belőle kinő.-

od manjka što iz njega sledi. –

Pedig az óra, s a perc is: ,,lopott",

Ta i sat, a i minut je: „zakidan“,

s aztán fullasztó hetek, hónapok,

pa stižu zagušljive nedelje, meseci,

bő lakomára ínséges torok

nakon izobilja oskudica

jönnek, míg megint újra felragyogsz:

dok tvoj lik ponovo ne zasja:

s a titkunk a csillagok titka lesz:

i naša tajna biće tajna zvezda:

kié vagy, tőlem mindig visszavesz,"

čija si, od mene te i oduzima."