u pesmu ako možeš onu čistu krasotu šta kao ogledalo vanjskog sveta sunčane zrake razuma odražava

ha tudod a versbe azt a tiszta gyönyörűséget amit az elme napfénye sugároz vissza tüköreként a külvilágnak

ono prepodne kad sam ploviš isčekujući pristajanje jer znaš postoji gde i postoji razumna stanica koja tebe čeka

azt a délelőttöt mikor magányosan hajózol kikötésre várva mert tudod van hová és van értelmes célállomás ami vár rád

onu vrevu šta smiruje uzdiže neguje dok nagomilani otrovi duše mogu se masovno udaljavati

azt a bolygást ami megnyugtat felemel ápol miközben a lélek felgyűlt méreganyagai bőséggel eltávozhatnak

onu čežnju za prizorom mnoštvom nadražaja šta pomaže napredovanje u beskonačnost osvetljujući nove horizonte

azt a látványvágyat ingerözönt ami segít továbblökődni új látszögeket villantva útján az örökkévalóba

onaj svakodnevni delirij bez čega nema umetničkog dela samo stvaraoca i tvorevine samo krpara i krparije

azt a mindennapi delíriumot ami nélkül nincs alkotás csak alkotó és alkotmány csak tákoló és tákolmány

onaj rukom pipljivo što se taknuti ne da šta omotač stvari čuva i uvek se iza prigušene svetlosti skriva

azt a kézzelfoghatót ami megragadhatatlan amit óvón véd a dolgok burka és mindig a megszűrt fény mögött bujdos

ili obuhvati sa svojom pesmom nepomičan vihor u slobodnom divljenju otužnim tokovima plovi samo nemoj balezgati

vagy foglald versedbe a moccanatlan szélvihart áradj szabad ámulatban émelyítő áramlatokban csak ne gyürködd itt a szart