Oprostićeš li ikada

Jaj megbocsátod-e valaha

da sam poverovala

hogy azt hittem

tvoj nedostatak može me usrećiti

hiányod boldoggá tehet

Lehúzott redőnyön át

Iza spuštenih roletni

gutaütött nyár leselkedett

uzeto leto je vrebalo

kicsorbult fegyvert szorongatott a kardvirág

gladiola okrnjeno oružje je držala

elszáradt növényi szárak

tužbalicu isušene stabljike

kántáltak sirató zsoltárt

biljaka naricale

Vízkövesre könnyeztem a párnát

mert nélküled nem leltem magam

Moje suze na jastuku u kamen su pretvorene

És akkor megfogadtam

jer bez tebe nisam sebe našla

hogyha még egyszer azzá válok

I tad sam se zarekla

benned ami voltam

ako ću u tebi ponovo ta biti

minden elcsépelt szeretlek helyett

koja sam bila

azt fogom mondani

umesto otrcanog volim te

jól van

rećiću

Vagy azt

dobro je

hogy engedj

Ili

Engedj szívedbe hazatalálnom

pusti me

Soha meg nem érkező vonatok

cúgos kupéjában találj rá

Dopusti mi da u tvom srcu dom nađem

elhagyott esernyő magamra

Szükséged lesz rám

Mene napuštenog kišobrana

Annyira zuhog

u promaji kupea

voza koji nikad ne stiže nađi

Biću ti potrebna

Toliko pljušti