Šta da ti poručim, prijatelju moj,

Mit üzenjek néked, távoli barátom,

dragi jarane pored koga sam najlepše godine mog života tako proćerdario

drága jó cimbora, ki mellett úgy herdáltam el életem javát,

kao bogataš kad meru u piću i ženi izgubi

mint gazdag ember, ha mértéket vesztett italban és nőben

i tek kao matori vidi tokom čitavog života koliko je nesretan bio.

s vénülő fejjel látja csak, milyen boldogtalan volt egész életében.

U kom pravcu trebam viknuti da bi na moje neuko pitanje odgovorio:

Merre kiáltsak feléd, hogy válaszolhass gyámoltalan kérdésemre:

voliš li još ples dal još vole devojke

szereted-e még a táncot és a lányok szeretik-e még,

kad njihove mlade guze tvojim teškim dlanovima potapšaš?

ha súlyos tenyereddel ráveregetsz fiatal combjaikra?

Slušaj samo, tu ispod oluka nepoznate kuće sedim

Hallgasd csak, itt ülök az ismeretlen ház eresze alatt

i o isčezlim snovima naše mladosti pevam.

és fiatalságunk elszállt álmairól énekelek.

Noć je, žuti listovi drveća u prašinu padaju,

Éjszaka van, a fák porbaejtik sárga lombjukat,

nigde ptica, kišom pretopljeni zrikavci prestrašeno plaču

nyoma sincs madárnak, riadtan sírnak az esőverte prücskök

i na sredini jezera napušten čamac lebdi.

s egy gazdátlan ladik ring a tó közepén.

Ej, hoj! Dragi moj stari jarane u tom času šta bi ti lepog mogao poručiti?

Hej, hajj! Jó öreg cimborám, mi szépet is üzenhetnék ebben az órában?

Sam sam, prokleto sam sam,

Egyedül vagyok, bizony nyomorúságosan egyedül,

prekrštenim nogama sedim i gledam kako jesenske zvezde

keresztbevetett lábakkal ülök és nézem, ahogy fejem fölött

nad mojom glavom se gase.

kihunynak az őszi csillagok.