Ruku mi više ne daješ,

A kezedet már nem adod,

usne mi ne daješ,

a szádat nem adod

i sladak miris tvog dodira mom

és a ruhámon nem hagyod

odelu ne predaješ.

az édes illatod.

I u snu si, jao, uvek

Álmomban is, jaj, mindig oly

hladna i ledena.

hideg vagy, csupa fagy.

I u snu si me napustila,

Már elhagytál álmomban is.

više te nigde nema.

Te már sehol se vagy.

Ni humka, ni urna

És egy sírdomb, egy hamvveder,

nije ostala.

még annyi se maradt.

Tebe više nigde nema,

Te már sehol se vagy, se föld

zemlja te je progutala.

szinén, se föld alatt.

Gde je moja draga, samo

Csak nézek és találgatom,

gledam i nagađam.

hol az én kedvesem.

U snovima ili javi

Álmomban, ébren egyre csak

za njom tragam, tragam.

keresem, keresem.

Nesala je ali znam

Mert meg van ő, tudom, tudom,

da postoji negde.

csak elmaradt, de hol?

I sve dok za njom tragam

És addig, addig keresem,

ni ja nisam nigde.

én se vagyok sehol.

Na krivudavim stazama

Valahol együtt járhatunk,

nekog dalekog leta

talán egy régi nyár

životom spojeni stari par

kanyargó, kedves útjain,

zagrljeno šeta.

a régi, régi pár.

Uska staza je preko mosta,

A hídon túl kis gyalogút,

crnim trnom obrubljena,

kökénybokrok szegik,

tamo idu oni! Kako

ott mennek ők! Hogy szeretik

se vole! Blago njima!

egymást! Be jó nekik!