U ponoćnoj tišini dok

Késő éjjel mentem haza

je sneg padao

a hóesésben.

Trgom Mira usamljeno

Kívülem egy lélek sem járt már

sam koračao.

a Béke téren.

Al’ ne! Na trgu su dve prilike

De nem! A téren két szerelmes

priljubljene.

állt összebújva.

Njihove kose su gustim snegom

Hajukat a goromba évszak

prekrivene.

hóval befújta.

Ne primetivši me bezbrižno

Ölelték egymást önfeledten,

su se grlile,

nem vettek észre.

sjajnih očiju sneg i vetar

Nem néztek hóra, szélre sem, csak

zanemarile.

egymás szemébe.

Belim pokrivačem pločnik

Fehér volt már a tér egészen,

je sneg pokrio –

de körülöttük

ali oko njihovih tela

kör támadt, – a hulló pihéket

krug se stvorio.

felfogta testük.

U čarnom krugu mladosti

Szerelem, ifjúság varázs-

su stajali,

körében álltak;

požurih dalje – čarolija

tovább siettem – meg ne törjön

mora ostati.

a szép varázslat.

Zaželeo sam, nek na zemlji

Kívántam nekik ott magamban

dalje sanjaju,

sok földi szépet

da ih ljute godine

s hogy életük ne háborítsák

ne ometaju

haragos évek

da ti pogledi i tad ostanu

és akkor is így nézzenek még

nepromenjeni

egymás szemébe,

kad njihove kose zima

mikor a tél végképp befesti

zavek pobeli.

hajukat fehérre.