A hóesésben

Késő éjjel mentem haza

a hóesésben.

Kívülem egy lélek sem járt már

a Béke téren.

De nem! A téren két szerelmes

állt összebújva.

Hajukat a goromba évszak

hóval befújta.

Ölelték egymást önfeledten,

nem vettek észre.

Nem néztek hóra, szélre sem, csak

egymás szemébe.

Fehér volt már a tér egészen,

de körülöttük

kör támadt, – a hulló pihéket

felfogta testük.

Szerelem, ifjúság varázs-

körében álltak;

tovább siettem – meg ne törjön

a szép varázslat.

Kívántam nekik ott magamban

sok földi szépet

s hogy életük ne háborítsák

haragos évek

és akkor is így nézzenek még

egymás szemébe,

mikor a tél végképp befesti

hajukat fehérre.