Késő éjjel mentem haza

U ponoćnoj tišini dok

a hóesésben.

je sneg padao

Kívülem egy lélek sem járt már

Trgom Mira usamljeno

a Béke téren.

sam koračao.

De nem! A téren két szerelmes

Al’ ne! Na trgu su dve prilike

állt összebújva.

priljubljene.

Hajukat a goromba évszak

Njihove kose su gustim snegom

hóval befújta.

prekrivene.

Ölelték egymást önfeledten,

Ne primetivši me bezbrižno

nem vettek észre.

su se grlile,

Nem néztek hóra, szélre sem, csak

sjajnih očiju sneg i vetar

egymás szemébe.

zanemarile.

Fehér volt már a tér egészen,

Belim pokrivačem pločnik

de körülöttük

je sneg pokrio –

kör támadt, – a hulló pihéket

ali oko njihovih tela

felfogta testük.

krug se stvorio.

Szerelem, ifjúság varázs-

U čarnom krugu mladosti

körében álltak;

su stajali,

tovább siettem – meg ne törjön

požurih dalje – čarolija

a szép varázslat.

mora ostati.

Kívántam nekik ott magamban

Zaželeo sam, nek na zemlji

sok földi szépet

dalje sanjaju,

s hogy életük ne háborítsák

da ih ljute godine

haragos évek

ne ometaju

és akkor is így nézzenek még

da ti pogledi i tad ostanu

egymás szemébe,

nepromenjeni

mikor a tél végképp befesti

kad njihove kose zima

hajukat fehérre.

zavek pobeli.