Devojka s očima srne
Az őzszemű lány
U hiljadama urni raznešeno
Ezer urnában szertehordva
naši ostaci svugde se nalaze
mindenhol vannak hamvaink
(Nepoznata pesnikinja)
(Ismeretlen költőnő)
Voleo sam devojku s očima srne,
Szerettem egy őz-szemű lányt,
kosa: u plamenu kestenjasta,
a haja: dióbarna láng,
na bedrima joj deca svetla
medencéjén fény-gyerekek
ganjali se i urlikali –
hancúroztak és visongáltak -
bila je kao jedna sveža
olyan volt, mint egy üdítő
odmarajuća, zrela nedelja.
pihentető, érett vasárnap.
Voleo sam devojku s očima srne,
Szerettem egy őz-szemű lányt,
u Tirgartenu sladoled lizali,
a Tiergartenben fagylaltot ettünk,
na Mostu Kuznjecki pivo pijuckali,
s a Kuznyeckij Moszton söröztünk,
šetali u Kismigu-vrtu
sétáltunk a Cişmigiu-kertben
i ljubili se i smejali
és csókolóztunk és nevettünk,
a na brdu Švaba u mlakom vetru
s a Svábhegyen, a kisded szélben
žednim očima promatrali
szomjas szemmel néztünk az eltűnt
isčezavanje oblaka –
felhők után -
stigli su novi oblaci,
új felhők jöttek,
pogled neba dobio
az ég olyan lett, mint egy
izraz izbezumljenog,
elborult tekintet,
i više nismo se smejali.
és többé nem nevettünk.
Voleo sam devojku s očima srne,
Szerettem egy őz-szemű lányt,
kosa: u plamenu, kestenjasta,
a haja: dióbarna láng,
još me uvek žari kad sa brežuljka
még most is éget, ha a távol
iz daljine mi maše,
barna dombjairól felém int,
iz mirisa bagrema se javlja,
és szól az akác illatából,
i kao naša krv otiče vreme.
s zubog az idő, mint a vérünk.
Voleo sam devojku s očima srne,
Szerettem egy őz-szemű lányt,
nestala je poput pitomog oblaka,
ki eltűnt, mint a szelíd felleg,
i zalud nju prizivam
és én hiába szólítom,
jer oblak nikad ne odgovara,
mert a felhők sosem felelnek,
ta ljubav im je nepoznata
hisz nem ismerik a szerelmet,
samo ljubav ih oseća
csak a szerelem érzi őket,
kao što hitronoge, hrabre srne
mint a vadászfegyvert megérzik
osećaju kad njih oružje vreba.
a virág-lábú, bátor őzek.
Voleo sam devojku s očima srne,
Szerettem egy őz-szemű lányt,
kao srne isčezla je
ki tovaillant, mint az őzek
– međ drvećem žuran kestenjast plamen –
- fák közt iramló barna láng -,
a ja tromim strahom čekao, čekao,
s én vártam, vártam, vártam, félszeg
čekao, pomahnitalom voljom
félsszel, fürkésztem elborult
promatrao mrtvu, tužnu
kedvvel a halott, szomorú
stazu –
ösvényt -
I stigla je jedna urna
És érkezett egy urna,
u njoj šaka pepela.
s benne egy maréknyi hamu.