I upisao sam Vas u žal mora,
És beírtalak Benneteket a tenger fövenyébe,
i tebe bako, sluškinju sunčevih zraka,
téged is napvilág szolgálólánya,
sirotu Mariju Babič,
árva Babics Mária, nagyanya,
i tebe deda, kalogažca, prosjaka neba,
és téged is vízkérincsélő, égkoldus
Šandora Jo,
Joó Sándor nagyapám,
i tebe oče, učitelja sa zvezdanom pločom
és téged is csillagpalatáblás tanító,
škriljca, negdašnjeg Ištvana Belu,
néhai Bella István apám,
pšenica ili korov
búza vagy kóró
možda u humusu Ukrajine,
az ukrán humuszban talán,
i tebe majko, težaka rata,
és téged is háborúnapszámos,
vršioca smrti živote,
halál-csépelő élet,
Šaroltu Jo,
Joó Sarolta anyám,
i vas Bele, Balaševe, Piliare
és titeket is Bellák, Balások, Piliárok
i vas, moje ljubimce:
és titeket is, szeretteim:
MarijaMartu, Ani Manija i Bodlju,
MáriaMárta, Áni Máni és Tüske,
MagdolnuMartu i Blaža,
MagdolnaMárta és Balázs,
i vas srčana tabanja Demdedenja,
és titeket is Dömdödömszívű dobogások,
senice Pistinke sa gnezdima sunčevog sjaja,
napsugárfészkű Pistinke-cinkék,
Bukagiju-Bilintku, Tihomera i Ivana
Bilincs-Bilintke, Tihamér és János,
i svakoga o kojima samo toliko:
és mind, kikről csak ennyit:
ljubavi, ljubavnici, prijatelji, prijateljstva.
szerelmek, szeretők, barátok, barátság.
I vas, mili moji,
És tégeteket is, édeseim,
o kojima samo to znam
kikről csak azt tudom,
da ste mi krive malog prsta,
kisujjam görbülete vagytok,
da ste mi kudrave vlasi kose,
összepöndörödő hajszálaim vagytok,
da ste mi boje kose i oka,
a hajam és szemem színe vagytok,
da ste mi lukovi
kaszává görbülő
mojih zagrljaja.
ölelésem vagytok.
Pa vidite me takvog, ako me želite videti:
između neba i zemlje
Így lássatok hát, ha látni akartok:
nasuprot beskonačnosti
ég és föld között,
beznačajan čovek stoji,
szemközt a végtelennel
nogama u prašinu znakove crta:
egy kisember áll,
peta mu je tačka, skica,
lábával jeleket ír a porba:
tabane zarez.
a sarka a pont, a vonás,
I slepi Homer, more
a talpa a vessző.
ispusti lautu, vreme,
kat-kad ispruži svoje ruke,
És a vak Homérosz, a tenger
val s jagodicama prstiju
elejti lantját, az időt,
opipava,
ki-kinyúl minden kezével,
naglas čita,
s hullám ujjbegyével
sve promrmlja i razmrvi.
letapogatja,
hangosan elolvassa,
elmormolja és elmorzsolja mind.