U početku je tišina bila.

Kezdetben volt a csend.

Tišina je bila, a ne gluhoća:

Csend volt, nem süketség:

delići, zvezde su nastale

részecskék, csillagok keletkeztek,

i svojim putem prema dubini materije,

s indultak útjukra az anyag mélysége,

prostransvu vasione krenuli.

az űr tágassága fele.

Tišina je bila: tišina kosmosa.

Csend volt: a kozmosz csendje.

Tišina se u sve pravce širila, i prema Zemlji.

Ezerfelé hömpölygött a csend, a Föld felé is.

Tišina je bila, a ne gluhoća:

Csend volt, nem süketség:

more, reke su hujile,

tengerek, folyók bömböltek,

kontinenti u eksplozijama oživeli,

kontinensek robbantak létre,

brda su se rodili, isčezli.

hegyek születtek, haltak.

Tišina je bila: tišina planete.

Csend volt: a bolygó csendje.

Umnožila se tišina, u život se pretvorila.

Megsokszorozta magát a csend, életté vált.

Tišina je bila, a ne gluhoća:

Csend volt, nem süketség:

pragušteri su jurili,

ősgyíkok trappoltak,

ptice glasale,

madarak rikoltoztak,

grabljivci dahtali, žrtve zadnji hropot ispuštali.

ragadozók lihegetek, prédáik hördültek végsőt.

Tišina je bila: tišina divljine.

Csend volt: a vadon csendje.

Sam sebi se čudila tišina.

Rácsodálkozott a csend önmagára.

Tišina je bila, a ne gluhoća:

Csend volt, nem süketség:

noge su tokom plesa topotale,

lábak dobogták a táncot,

pesme na ljubav, junačke bitke podsećale,

ének szólt szerelemről, idézett hősi csatákat,

bajke putem tajni, od srca do srca kolale.

mese kanyargott szívtől szívig, a titkok útján.

Tišina je bila: tišina čoveka.

Csend volt: az ember csendje.

Tišina je postala baština, predmet imovine.

Birtokká vált a csend, vagyontárggyá.

Neko ju je jedno veče u ruke uzeo,

Egy este valaki kezébe vette,

prelomio i svojim učenicima dao,

megtörte és tanítványainak adta,

a mi danas tu prelomljenu tišinu odašiljamo,

s mi e megtört csendet adjuk tovább máig,

uz sve jaču galamu,

egyre fokozódó lármával,

na njegovo sećanje

az ő emlékezetére.