„U podne na ulici ipak sam mogla Petru 4 forinti dati i tako je 10 kg drva doneo. Popodne je već u sobi blaga toplina bila.”

„Délben mégis tudtam adni Petinek az utcán 4 forintot és így hozott 10 kg fát. Délután már

21. maj 1952. sreda, detalj iz dnevnika moje mame

langyos meleg volt a szobában.”

Pitbuli, gvozdene spone,

1952. május 21. szerda, részlet anyám naplójából

kamere i visoki kameni zidovi

Pitbullok, vaspántok,

su čuvali, od omiljene, stare,

kamerák és magas kőkerítés

suncežute vile u podnožju Mečeka,

őrizte, komor rezidenciává

gde su od vetra savijeni borovi vrta

szigorodott mára a kedves, régi,

u mojim nemirnim, sustanarskim

napsárga mecsekalji villa,

snovima odzvanjali,

ahol a kert fenyői

sumorna, stroga rezidencija je nastala.

a szélben belezümmögtek

Nešto više od godinu dana sam imala

nyugtalan, társbérleti álmaimba.

kad nas je zima jednog maja

Egy éves múltam,

tamo zatekla,

amikor ott találtuk magunkat

ali u maleno pečujsko čudo se pretvorila –

egy május végi télben,

u džepu moje mame četiri forinti se još našlo

de ebből kicsiny pécsi csoda lett—

i moj krsni kum, žgoljav

négy forint akadt még anyám zsebében,

i na stomaku operiran mlad lekar

s keresztapám, a csont sovány

deset kila drva je doneo

és műtött gyomrú ifjú orvos

i nastala je toplina, blažena toplina.

tíz kiló fát hozott haza,

Takva toplina

és meleg lett, áldott meleg.

koju današnji gospodar kuće

Olyan melegség,

verovatno ni ne poznaje,

amilyet aligha ismer

slobodnom vatrom je grejala

a ház mai ura,

na zamišljenim visovima.

tanyázva jól fűtött,

Hvala, Bakice od četiri forinta,

képzelt ormokon.

(reči mog detinjstva

Köszönöm, négy Forintka néni,

na vas misleći

(későbbi kislány-szavam

sad dozivam!)

rátok gondolva

vi ste moj večit

én most visszaszólítom!)

etalon preživljavanja

hogy ti vagytok

örök túlélés-etalonom