Toliko grubosti

Annyi gorombaságot

mi je prišila, toliko tegova

vágott fejemhez, annyi súlyt

pokušala oko vrata mi namotati,

próbált nyakam köré kampolni,

trgnuo s ramenima:

rándítottam a vállamon:

„U nekom drugom traži

„Keresd a vétkest

krivca!

másban!

Odlazim!“

Én megyek!”

Al je pošla za mnom, povukla me.

De utánam futott, de visszarántott.

„Reći ću ti još puno toga

„Mondok ennél még cifrábbakat is,

jer nekome se mora reći,

mert valakinek el kell mondani,

jer samo osećajnog se isplati tući, jer

mert csak az érzékenyt érdemes ütni, mert

samo

csak azt

voljenog možemo mučiti.“

gyötörhetjük meg, akit szeretünk.”

I poput uzavrelog otpada

És mint megerjedt hulladék

među nama propast sjala:

rogyott közénk a csőd:

u gomili svaka zataškana laž,

kupacba minden eltussolt hazugság,

stavovi zapele megalomanije,

a nagyotakarás lenyaklott pózai,

isušene mumije izgubljenih sveštenika,

az elveszett atyák kiszikkadt múmiái,

jalovo veličanje momaka s vučjim gušama,

farkastorkú fiúk sivár istenkedése,

bančenje na otpacima

tetőtlen gerendák alatt

ispod nepokrivenih greda,

a törmeléken tombolás,

silovano vreme,

a megerőszakolt idő,

ustakljeni krajolici,

üvegbe-bénult tájak,

od besumočne jurnjave

az esztelen száguldozástól

do uništenja zgužvana sloboda,

érvénytelenné gyűrt szabadság,

lica poput praznih krabulja,

üres álcákként pöndörült arcok,

u viticama potucajući prsti devojaka,

lányok fürtökbe csavargó ujja,

iza očaja ševarom

a kétségbeesés mögött

obrasli jarak

a kihívó szemérem

izazovne čednosti,

bozótos árka,

besciljna prašuma.

céltalan vadon.

I na kraju svakog zavičaja i svake

S minden hazák és minden út

ceste utelovljena oskudica,

végén a testesült hiány,

večno beskućništvo...

az örök hontalanság…

Jer od nagomilane sramote

És mert nem volt hová menekedni

nije nađeno utočište,

torlódó szégyenünk alól,

pustili da na uzrujanosti,

hagytuk, ahogy az indulat

na žrtvenoj lomači

átlobban rajta,

pregori.

áldozati máglyán.

I kao na delu uhvaćeni potpaljivači

S mint tetten ért gyújtogatók

žmiravo-nemoćno,

hunyorgó-tehetetlen,

garavim obrvama zurili

kormos szemöldökkel meredtünk

u ispitivačke oči zore.

a vallató hajnal szemébe.